Menza élmények


Lassan belerázódunk az iskola napi rutinjába.
Az első hetekben kisebb-nagyobb zavarokat is megéltünk a menzával kapcsolatban.
Az Országos Bionapon is kint volt a Gödölye-csapat. Jó volt, finomakat főztek a fiúk. Az elpakolás viszont sokáig tartott és ez kihatott a másnapi gombóc előkészítésére. Másnap az egész csapat 1200 szilvásgombócot gomolygatott. Eredmény: időbeli csúszások, gombóchiányok, türelmetlen gyerkőcök, nyugodt tanárbácsi, pótlás. A történet vége mindig jó; egyrészt azért , mert megcsináltuk; másrészt okulhatunk mindebből.
 A palacsinta- napot úgy oldották meg a konyhán, hogy felezték az iskolákat: csütörtökön Gödöllő és környéke, pénteken a Regimi és Kispest kapta a palacsintákat. Kritikát is kaptunk- felnőttől, hogy kemény a palacsinta, de a gyerekek lelkesedtek és szerették a palacsintát. Öntet volt hozzá, almaszósz. Az igazság az, hogy teljes kiőrlésű lisztből nem lehet puhát és "szinteátlátszó"-vékonyat sütni. Viszont 2-3 darabtól már jól lehet lakni.
Mindennap megkérdezem a különböző korosztályú gyerekeket, hogy ízlett az ebéd. Meglepő, de pfúj-t nem hallottam. Van akinek a leves ízlik, van akinek a második. Van, akinek mindkettő. A rántott hal nagy kedvenc, meg a sült csirkecomb, de az egyik vegetáriánus felnőtt azt mondta, hogy ugyanolyan ízesítésű panírba volt a sajt ( zöldfűszeres panír volt), és ez annyira más ízű lett, hogy neki nem ízlett. Ez van.
Az osztályok feljönnek, áldást mondanak, aztán kiviszik a tányérjukat, letisztítják a maradékot....na ez az, ami csak akkor működik, ha valaki felnőtt ott áll és megkéri a diákot: ugyanmárlégyszítisztítsdleatányérod. Ha nincs ott felnőtt, a diák- de ez nem a többség- leteszi tányérját és elslisszol.
Reménykedem...